“Nézz utána, hogy minden napból, a legközönségesebb, sivár
hétköznapból is ünnepet csinálj, ha pillanatokra is! Egy jóindulatú
szóval. Méltányos cselekedettel. Nem kell sok az emberi ünnephez.
Minden napba belecsempészhetsz valamilyen varázsos elemet,
megajándékozhatod magad egy könyv igazságának negyedórás
élményével, valamilyen homályos fogalom megismerésének
kielégülésével, környezeted vigasztalásával vagy felderítésével. Az
élet gazdagabb lesz, ünnepibb és emberibb, ha megtöltöd a
hétköznapok percét a renkívülivel, az emberivel, a jóindulatúval és
az udvariassal; tehát az ünneppel.”
(Márai Sándor: Füves könyv)
Kell, ünnep kell. És én nem hagyom, hogy valami, ami körülöttem
gyűrűzik, elrontsa. Engem miért nem zavar és zavart soha a
médiahiszti, a felhajtás, a pénzhajhászás?
Egy kicsit unom, hogy az összes cikk, bejegyzés mostanában az
ünneppel kapcsolatban erről szól.
Ez a világ az ünnepeken kívül is egy olyan taposómalom, amitől
lehet ódzkodni akár minden nap. Pénzből élünk, igen. Nap, mint nap
megtalálnak emberek, akik akarják a mi pénzünket valamilyen
formában, igen. De mi is akarjuk másokét.
Amikor belegondolok ezekbe a dolgokba, akkor arra jutok végül,
hogy nem hiszem, hogy valaha is sokkal másabb lett volna a világ.
Minden kornak meg volt a maga, addigi legnagyobbnak hitt baja. De a
világ nem állt meg, az Idő haladt, ahogy mindig is fog.
Most ez van, globalizált világ, média, információs és fogyasztói
társadalom.
De lehet élni. Ez még mindig csak RÓLUNK szól. A saját,
személyes kis életünkről. És ebbe beletartozik az ünnep is.
Rajtunk áll, hogy ünneppé tesszük-e (hm vajon egy külföldi
mennyi idő után tudja helyesen leírni ezt a szókapcsolatot?) vagy
csak sodródunk az árral, morogva, zsörtölődve.
Megvesszük az ajándékot - valamit, akármit, vagy azért olyat,
ami tényleg AZ, nekünk és a másiknak is - "hozzávágjuk", belakunk
bejglivel vagy éppen sonkával, ugye milyen sátoros ünnep van soron,
aztán elmorogjuk, hogy nnna ezt is letudtuk.
De ki kényszerít rá, hogy így legyen? Csak mert a média harsog,
az üzletek ontják a reklámokat? Na és. Örülj neki, hogy van miből
válogatni. :P
Aki akar, szerintem tényleg meg tud állni és ünnepelni. Engem
csak szórakoztat a nagy hájp az ünnepek körül. Semmi több. Akkor
ünneplem meg a szeretteimet, amikor csak akarom, és ők tudják is,
hogy elfelejtett születésnap nálam semmit nem jelent, úgyis
rajtaütés szerűen meglepem őket valamivel, egy kis szeretgetés
céljából.
BTW ez a szirupos Valentin-nap kicsit nekem is szúrja a szemem,
de hát ha van, akit szórakoztat, akinek örömet szerez tényleg, csak
tessék. :) De azért ezt ugye nem fogjuk ünnepnek nevezni soha?
megmaradunk a Valentin-nap-nál?
Do you know? I imagine that... (still or again and
again?) The picture what you wrote me today...
Sometimes I feel my mind is totally up and " I'm right on my way
baby, I'm just right on my way"
but other days, I don't know what happening? I just wake up
and nothing on a good way, no order, no chance to keep walking, no
taste, no wind - the entity just watch your face without any smile
and spits the words into your face : what_do_you_want_from_me?
I can feel ( and it is getting stronger day after
day) it's doesn't matter what do we do?
Our own destiny will coming and catch me ... and you and if we
have some unfinished business just put us to the same way - and go
away (to reprieve)
I will do my best, because I understand know that's the way
what I have to follow, what I need to follow, what
I should to follow
but and when "in the green tree"
I'll be there for you, by your side, side by side
lost in somewhere inside...
But I hope it's just a bad taste dream - you will come back and
shake me up until I'll be sober and I can hear your angry voice as
you asking me why I have doubt and
and I don't know
just come back pleae, Because.
"Paulo Coelho - the favourite author of that girl you met on the
first day of university who spent her gap year in Thailand and like
totally found herself."
Köszönjük, Skar cica. Ez életmentő volt mára.
and for everyone else who need it...
http://www.youtube.com/watch?v=mSklTXgDb8s
Mára csak ennyit. És hogy ne jöjjenek a rossz álmok.
Megírtam egy bejegyzést, és valahogyan kitöröltem. Nem volt
beállítva az automatikus mentés. Nem, ne mondjatok semmit.
'"+!%/=%/!+"/////=%!+"
ááááááárggh.
Tegnap, hosszas könyörgés után hajlandó voltam Vele (name:
Michael, sex: male, status: hana's potential alpha male)
megnézni egy Battlestar Galacticát és szinte azonnali és
visszavonhatatlan függőséget okozott.
A reményeim most ütköznek a jóidő-hóesés fronton. :) Legyen jó
idő, hogy kirándulhassunk, legyen hóesés, hogy BSG-t nézzünk.
Az Élet nehéz.
Bárcsak jobban érteném ezt a világot. Nem majd később, hanem így
most, ebben a pillanatban.
Ahogy öregszem, napról-napra világosodnak meg dolgok és értek
egyre többet az engem körülvevő világból. Néha ez törekvésből
adódik, néha pedig csak felszínre tör valami, ami bizonyára addig a
mélyben érlelődött.
Ahogy öregszem... pedig még mindig "fiatal" vagyok.
Néha szeretnék, csak egy bepillantást, a dolgok miértjébe,
melyet csak később értünk meg.
Előre ugrani az időben, meglátni, csak egy kicsit, és máris
sokkal könnyebb lenne elfogadni azt, ami történik.
Jó, kihúztam a kezem a biliből. Az Élet megy tovább gondolom, az
én hangulatváltozásaimtól függetlenül is.
Úgyegyébként
Itt most esik a hó, vagy valami, bizonyára hideg van, ezt most
nincs kedvem a saját bőrfelületemmel érzékelni, és remélem semmi
nem is kényszerít rá, hogy megtegyem.
Az életem bonyolódik a szokásos felületeken, munka keresés,
bejelentkezés, tanulás, lakás keresés, egyik kacifántosabb, mint a
másik, de majd valahogy keresztül verekszem magam ezeken is.
Na jó, most elhúzok
- megírni kismillió levelet 1500 féle embernek :P
- németet tanulni
-közben néha felülésket csinálni, mert van egy kis khmm
pocakocskám
- elmélkedni a világ dolgairól
Házi feladat:
A,
Amint lehet, menjetek el a moziba, és nézzétek meg a Curious
Case of Benjamin Button című, zseniális alkotást.
B,
Aki nem szeret moziba járni, az jöjjön hozzám itáliába spagettit
és palacsintát enni.
C,
Nézzétek meg ezt az oldalt
http://bigyo.blog.hu/
Csakúgy.
Egy történet, amit még mindig nagyon szeretek.
Az ateista filozófia-professzor arról beszél a tanítványainak, mi
a
problémája a tudománynak Istennel, a Mindenhatóval. Megkéri az
egyik új
diákját, hogy álljon fel.
Prof: Hiszel Istenben?
Diák: Teljes mértékben, uram.
Prof: Jó-e Isten?
Diák: Természetesen.
Prof: Mindenható-e Isten?
Diák: Igen.
Prof: A bátyám rákban halt meg, annak ellenére, hogy
imádkozott Istenhez,
hogy gyógyítsa meg. Legtöbbünk törekedne arra, hogy segítsen
másokon, akik
betegek. De Isten nem tette ezt meg. Hogyan lehetne akkor jó Isten?
Hmm?
Diák: (a diák hallgat)
Prof: Erre nem tudsz választ adni,
ugye? Kezdjük elölről, fiatalember. Jó-e Isten?
Diák:
Igen.
Prof: Jó-e Sátán?
Diák: Nem.
Prof: Honnan származik a Sátán?
Diák: Istentől.
Prof: Így van. Mondd meg nekem, fiam, van-e bűn ebben a
világban?
Diák: Igen.
Prof: A bűn mindenhol jelen van, nemde?
Diák: Igen.
Prof: És Isten teremtett mindent. Így van?
Diák:
Igen.
Prof: Tehát ki teremtette a bűnt?
Diák: (a diák nem válaszol)
Prof: Vannak-e
betegségek? Erkölcstelenség? Gyűlölet? Csúfság? Mindezen
szörnyű dolgok léteznek ebben a világban, ugye?
Diák: Igen, uram.
Prof: Tehát, ki teremtette mindezeket?
Diák: (a
diák nem felel)
Prof: A tudomány állítása szerint 5 érzékünk van,
melyekkel felfogjuk és
megfigyeljük a dolgokat magunk körül. Mondd meg nekem, fiam:
Láttad-e már
valaha Istent?
Diák: Nem, uram.
Prof: Mondd meg nekünk, hallottad-e már valaha a te
Istenedet?
Diák: Nem, uram.
Prof: Érezted-e már valaha a te Istenedet,
megízlelted-e a te Istenedet,
vagy érezted-e már a te Istened illatát? Különben is, volt-e már
valamilyen
kézzelfogható
tapasztalatod Istenről?
Diák: Nem, uram, attól tartok nem.
Prof: És mégis hiszel benne?
Diák: Igen.
Prof: A tapasztalati, igazolható, bemutatható
bizonyítékok alapján a
tudomány kijelenti, hogy a te ISTENED nem létezik. Na, erre mit
mondasz,
fiam?
Diák: Semmit. Nekem csak a hitem van.
Prof: Igen. A hit. Pontosan ezzel van problémája a
tudománynak.
Diák: Professzor, létezik-e a
hő?
Prof: Igen.
Diák: És létezik-e a hideg?
Prof: Igen.
Diák: Nem, uram. Nem létezik.
(Az események ezen fordulatára az előadóterem
elcsendesedik.)
Diák: Uram, lehet sok hőnk, még több hőnk,
túlhevíthetünk valamit, vagy még
annál is jobban felhevíthetjük, lehet fehér hőnk, kevés hőnk, vagy
semennyi
hőnk. De nem lesz semmink, amit hidegnek hívnak. 458 fokkal tudunk
nulla alá
menni, ami a hő nélküli állapotot jelenti, de annál lejjebb nem
mehetünk. A
hideg nem létezik. A hideg szót a hő nélküli állapot
jellemzésére
használjuk. A hideget nem tudjuk lemérni. A hő energia. A hideg nem
az
ellentéte a hőnek, uram, hanem a hiánya.
(Az előadóteremben ekkor már egy gombostű leejtését is meg lehetne
hallani.)
Diák: És mi van a sötétséggel, Professzor? Létezik-e a
sötétség?
Prof: Igen. Hogyan beszélhetnénk az éjszakáról, ha nem lenne
sötétség?
Diák: Ismét téved, uram. A sötétség valaminek a hiányát
jelzi. Lehet kis
fényünk, normális
fényünk, nagy erejű fényünk, villanó fényünk, de ha sokáig
nincs fény, akkor nincs semmi, s azt hívjuk
sötétségnek, így van? De a
valóságban a sötétség nem létezik. Ha létezne, még sötétebbé
tudnánk tenni a
sötétséget, nemde?
Prof: Tehát, mire akarsz rámutatni mindezzel, fiatalember?
Diák: Uram, azt akarom ezzel mondani, hogy a filozófiai
eszmefuttatása
hibás.
Prof: Hibás? Meg tudod magyarázni, miért?
Diák: Uram, ön a
kettősségek talaján mozog. Azzal érvel, hogy van az élet,
utána pedig a halál, van egy jó Isten és egy rossz Isten. Az
Istenről
alkotott felfogást végesnek tekinti, mérhető dolognak. Uram, a
tudomány még
egy gondolatot sem
tud megmagyarázni. Elektromosságot és mágnesességet
használ, de sohasem látta egyiket sem, arról nem is szólva, hogy
bármelyiket
megértette volna. Ha a halált az élet ellentéteként vizsgáljuk,
akkor
tudatlanok vagyunk arról a
tényről, hogy a halál nem létezhet különálló
dologként. A halál nem az élet ellentéte: csak annak
hiánya.
Diák: Most mondja meg nekem, professzor: azt tanítja a
diákjainak, hogy
majmoktól származnak?
Prof: Ha a természetes evolúciós folyamatra célzol, akkor
természetesen
igen.
Diák: Látta-e már valaha az evolúciót a saját szemével,
uram?
(A professzor mosolyogva megrázza a fejét, kezdi
látni, mi lesz a vita
kimenetele.)
Diák: Mivel eddig még senki sem látta az
evolúciós-folyamatot végbemenni,
Sőt, azt sem tudja bizonyítani,
hogy ez egy folyamatos történés, azt jelentené mindez, hogy ön a
saját véleményét tanítja, professzor? Akkor ön nem is tudós, hanem
prédikátor?
(Nagy zajongás támad az osztályban.)
Diák: Van-e valaki az osztályban, aki látta már valaha
a professzor agyát?
(Az osztály nevetésben tör ki.)
Diák: Van-e itt valaki, aki hallotta már a Professzor
agyát, érezte,
megérintette azt,
vagy érezte az illatát?.... Úgy tűnik, senki nem tette.
Tehát, a tapasztalati, állandó, kimutatható
bizonyítékok megalapozott
szabályai szerint a tudomány kimondja, hogy önnek nincs agya, uram.
Ne vegye
tiszteletlenségnek, uram, de hogyan adhatnunk így bármilyen hitelt
az
előadásainak?
(A teremben síri csend. A professzor a diákot nézi, arca
kifürkészhetetlen.)
Prof: Azt hiszem, hit alapján kell elfogadnod, fiam.
Diák: Erről van szó,
uram. Ember és Isten között a HIT a kapcsolat. És ez
mindennek a mozgatója és éltetője.
A diák... Albert Einstein volt.
Hmmm. :)
Oké.
Akkor átírjuk kicsit a profilt és következnek az
Életem napjaim Olaszországban
vagy valami hasonlóan szirupos és szórakoztató, publikus
dolog.
Elsőként, hogy ma haza akartunk menni, de Ausztriából, ahol
(mint mindig) rohadtul esik a hó, itt meg tavasz van, mert egyes
papírok itthon maradtak.
A mondat vége értelmes az elejével? Egyébként nem számít.
Most elmászok az ágyba, holnap szökési kísérlet 2.
Na, hana no nikki again, örültök?
(úgyseolvassasenki)
Hallgatom a rádiót. Hogy
politikusok lakását molotov koktél így-úgy. És hogy a rendőrség
előállított egy csomó embert, persze csak mint
tanúkat, meghallgatni. Persze én igazán nem értek hozzá,
de véletlenül nem a gyanúsítottakat szokták
előállítani, a tanúkat pedig beidézni?
Csak úgy kérdezem. Persze, lehet, hogy csak a rádió hibázott. Vagy
csak a rendőrség. Hogy habár előállították, de azértő még csak egy
tanú, de lehet, hogy már éppen gyanúsított. Vagy beidézték, de
attól már rögtön gyanúsított. Vagy én spirázom tól ezt a kérdést?
Nem hiszem, aki járt már a magyar rendőrségen, akár csak mint tanú,
ne adj Isten gyanúsított az tudja, hogy nem mindegy. Meg hát amúgy
is.
Egy hónapja írtam ide utoljára. Habár gyakran eszembe jut, hogy ah,
ezt is megírhatnám, de aztán még sem. Nem mintha valakit is annyira
érdekelne, hogy mi van? És engem sem tud annyira érdekelni most a
világ. Most valami másról szól az élet. Egy nagy és kockázatos
utazásról, olyan fajtáról, melyről utólag az utazó vagy megír
mindent, vagy pedig elutazik máshova megint és mélabúsan örökre
hallgat erről az útról.
Folyik a csap. Lassan folyik. Vékonyan. Csurog. Talán csak csurog.
Sötét van. Körvonakak vannak. A naplemente ma csodás volt. Talán
még soha nem volt ennyire intenzíven, gyilkosan szép. Szívendöfött.
Nem érdekes mit csináltál, abba kellett hagyni. Nem számít. Ekkora
szépség mellett minden eltörpül. Ráérünk. Ez a naplemente most van.
És Te is most vagy. Ez a naplemente a Tied, mert látod. És a Hold
is gyönyörű volt. Még a nappali égen látszódott és világított.
Olyan volt, mint a varászmesékben. Nincsenek vesszők és szóközök,
mint ahogy hanglejtések sincsenek. Egy ritmusban minden jó lesz,
mert ez az Élet ritmusa, erre minden működik. Néha gyors, néha
nagyon lassú, de Te nem érzed, mert a tagjaid úgy is automatikusan
engedelmeskednek az új ütemnek. Hullámzik. Nem lágyan. Dobál. De
nem érzed. Nem tudod, hogy ez most a fent vagy a lent-e vajon? Majd
csak a következő percben tudod meg, hogy ez a perc, ez a ritmus,
dallam, mozdulat mennyire volt kemény vagy lágy? Ha a következő
jön, akkor majd tudod, milyen volt az előző.
Jé, van egy ilyenem is. :-)
